Site menu:

  Irodalmi munkásságom


      Szobrászat, festészet, művészeti tárgyak, műemlékek restaurálása, reklámgrafika - mindezeket kellett csinálnom ahhoz, hogy mint képzőművész eljussak a nyugdíj korhatárig anélkül, hogy kiszoruljak például valamely iparágba a megélhetésem bebiztosítása miatt.
      Művészként elég nehéz az élet, ha nem áll be az ember a rendszerek, pártok szolgálatába, ha meg akarja magának őrizni szabadságát, hogy művészetével határtalanul a jót támogassa. Igazságérzet, bátorság, nagy akarat, alázat, szerény életvitel is kell ahhoz, hogy megállja a helyét. Tehát ha fest vagy agyagot formál az ember, akkor is sokat gondolkodik, filozofál és igyekszik kifejezni magát az adott eszközökkel. Sok mondanivalója van a formának, a színnek, a mozgásnak, a zenének.
     Most úgy érzem, szükségem van szavakkal is tudtára adni környezetemnek azt, amit hasznosnak találok.
      Még az őserdőkben élő emberek is keresik maguknak a leglényegesebb, legnagyobb titkokat - magáról az emberről. Honnan jött, hogyan legyen boldog, hogyan élje meg értelmesen közössége életét, mit jelent a halál. Megmagyarázhatatlan álmok, megérzések, sorsvetés, a jövő eseményeinek való kiszolgáltatottság - ez és hasonló dolgok, mind arra késztetik az embereket, hogy gondolataikban menjenek az anyagin, a testen túl és próbáljanak kérdéseikre válaszokat keresni a lélek világában.
      Az emberiség örök időktől álmodik arról, hogy a világban rend legyen. Szeretné, ha nem lennének egyének, akik másokon taposnak, kihasználják, lenézik a gyengéket, vagy azokat, akik nem akarják erejüket mások ellen fordítani. Mindez ellenére erősödik világszerte a hazugságok a csendes, kifinomult, cukormázba csomagolt erőszakok, a cselszövések száma. Mindig jobban félnek az emberek egymástól, mindig növekszik a megbízhatatlanok száma, akiket a kormányok élén. Pedig abban a reményben lettek mind odaállítva, hogy ők legyenek a jobbrafordulás támogatói. A világ rohamosan változik - nemsoká a megismerhetetlenségig. Sajnos a rossz felé.
      Megmagyarázni valakinek, hogy mi a jó, mi a helyes út, nem nehéz. Sokkal nehezebb azt elhitetni, vagy ha el is hiszi valaki, segíteni neki, hogy legyen ereje ne térni le a helyes útról. Korunk szomorú látványa ellenére, reményeim szerint, kell, hogy mutassuk meg egymásnak az igazságot az emberről, a helyes utat - kell, hogy segítsünk egymásnak éles határvonalat húzni a jó és rossz között.

Bővebben az irodalmi munkásságomról >>>